Karácsony Észak-Európában Hosszú és szép észak-európai utazásunk a Hetedhéthatár előző számában a végéhez ért, azonban még egy rövid ideig maradunk a messzi északi tájakon, hogy megismerkedhessünk Finnország, Norvégia, Svédország és Dánia karácsonyi szokásaival.

Finnországban az év legnagyobb ünnepe a Karácsony. Az ünnepi időszak Advent elejétől januárig tart. A kerti fákat égőkkel díszítik fel, az ablakokba gyertyákat tesznek. A szomszédok és a rokonok virággal köszöntik egymást – kedvelt a cserepes jácint, vagy a mikulásvirág. Az ünnepi készülődés december 23-án este kezdődik: miután a gyerekek lefeküdtek, a szülők előkészítik a másnapi ételeket, és rendet, tisztaságot varázsolnak mindenhová. 24-én, reggelinél a család körbeüli az asztalt. A reggeli hagyományosan fahéjas tejberizs, amelybe egy szem mandulát rejtenek. Aki ezt megtalálja, a jövő évben szerencsés lesz; ha fiatal lány az illető, akkor közeli férjhezmenetelre számíthat. Délben hirdetik ki 13. századi hagyomány szerint a régi fővárosban, Turkuban, a Karácsonyi Béke nyilatkozatot, melyet a televízió egyenes adásban közvetít. Ebéd után szaunáznak, majd a templomot körbeölelő temetőbe látogatnak, elhunyt szeretteik sírján gyertyát gyújtani. A finnek természetszeretetét mutatja az a szép szokás, hogy Karácsonykor megvendégelik a háziállatokat, megetetik a madarakat. Sokan csak azután ülnek az ünnepi asztalhoz, miután a madarak már jóllaktak. A Mikulás, azaz Joulupukki este érkezik. Szenteste a családtagok együtt énekelnek. 25-én korán reggel mennek az előre befűtött, fenyőillatú templomokba istentiszteletre. A sötétben az előző este meggyújtott gyertyák fénye ünnepi hangulatot ad. Régen szokás volt, hogy a templomból hazafelé menet szánversenyt rendeztek – a hagyomány szerint az első hazatérő a következő évben boldog és szerencsés lett. Karácsony napját az emberek otthon töltik – úgy, mint gyerekkorukban. December 26-án mennek vendégségbe.

Norvégiában, mint a világ sok országában, a karácsony csodálatos, érzelmekkel teli ünnep. A norvégok nem feledik az angolok II. világháborúban tanúsított segítőkészségét, és immáron hagyományosan, minden karácsonykor egy hatalmas fenyőfát ajándékoznak London városának. A családok már december elején ünnepi lázban égnek: december első napján kezdődik a ház, a lakás gyönyörű díszekkel való feldíszítése, melynek elengedhetetlen kelléke a virág. Az utcák is ünnepi díszben ragyognak; a kapukon koszorúk, az ablakokban csillagok, a házak előtt szalmából készült kecskebakok és gabonakeresztek jelzik az ünnepet. December 24-én a norvégok ellátogatnak a temetőkbe és minden sírra égő gyertyát helyeznek. Az ünnepi vacsora után a családok körbetáncolják a karácsonyfát, miközben együtt énekelnek karácsonyi dalokat. Az ajándékokat ezt követően bontják ki.

Svédországban december elejétől adventi naptárral és vasárnaponként egy-egy gyertya meggyújtásával várják a karácsonyt. Norvégiához hasonlóan, Svédországban is kívül-belül feldíszítik a házakat a jellemző skandináv motívumokkal: piros és fehér virágokkal, fenyőágakkal, gyertyákkal és szalmadíszekkel. Mielőtt a svédek felvették volna a kereszténységet, a téli napfordulókor a Napot ünnepelték. A Midvinterbloot, „tél közepi vér” áldozatot azért mutatták be a helyi istenségeknek, hogy azok nagylelkűen szabadon engedjék a Napot, és az visszatérhessen a Földre. A karácsony hagyományos színe a fehér, a zöld és a piros. A havat, a fenyőt, a gyertya lángját és a karácsonyi manó piros sapkáját szimbolizálják. Az ajtókra piros szalagokkal díszített fenyőkoszorút akasztanak, és ünnepi díszbe öltözik még a konyha is. Piros függönyöket tesznek föl, piros abrosszal terítenek, de még a háziasszonyok is piros kötényt viselnek ilyenkor és így várják az ünnepet. A lakásokban mikulásvirág, ottani nevén karácsonyi csillag díszeleg. December 24-től január 6-ig tart a karácsonyi ünnep. Régen minden család hozott az erdőből egy fahasábot, meggyújtotta a nyitott kandallóban, és amíg égett, addig tartott az ünnep. A karácsonyfa alatt szinte mindenhol helyet kap a szalmából készült kecskebak, az ajándékok mellett. Ezeket Jolklappar-nak hívják, ami karácsonyi zörgést jelent. Ez az elnevezés egy régi szokásra utal: az emberek megzörgették annak a kapuját, akit meg akartak ajándékozni, majd miután bedobták a kapun az ajándékokat, elfutottak. Az ajándékokat a Mikulás hozza az ünnepi vacsorát követően a jó gyerekeknek. Bármekkora is legyen a hideg odakint, egy ablakot nyitva hagynak, mert a barátok ezen az éjszakán „Julbord, Julklapp” kiáltásokkal mókás ajándékokat dobnak be egymáshoz. Karácsony reggelén a templomok égő gyertyákkal várják a híveket. Január 6-án az ünnep zárásaként a svéd családok még utoljára körbetáncolják a karácsonyfát.

Dániában már december elején feldíszítik, kivilágítják az utcákat. A gyerekek üdvözlőlapokat küldenek ismerőseiknek különleges karácsonyi bélyegekkel. A dán családok négy gyertyával díszített adventi koszorút akasztanak a mennyezetre, és advent minden vasárnapján meggyújtanak egy gyertyát. A gyerekek saját készítésű díszekkel maguk díszítik a karácsonyfát és a lakást, gyakran dán zászlócskákból álló füzérrel, piros-fehér szívecskékkel. A karácsonyi vacsora este 6 óra körül kezdődik, a fő attrakció a desszert. A tejberizsbe egy mandulaszemet rejtenek, és aki megtalálja, az egy szerencsemalacot kap ajándékba. Vacsorát követően a papa bemegy a szobába, ahol a karácsonyfa áll, meggyújtja a gyertyákat, majd az egész család énekelve körbetáncolja a fát. A gyerekek a szüleikkel ezután a fa alatt talált játékokkal késő estig együtt játszanak.

Vincze József Egyesületi elnök